Zenés-táncos kerekasztalbeszélgetés és gálaműsor Molnár István emlékére
Molnár István (1908., Kolozsvár – 1987., Budapest) kiváló művész, posztumusz Kossuth-díjas magyar koreográfus, táncművész, néptánckutató, a korszerű táncfolklorisztikai kutatás alapjait vetette meg, Bartók és Kodály példáját követve alakította ki koncepcióját. 1936-ban még tornászként vett részt a berlini olimpián, majd expresszionista táncosként ért haza Párizsból, a néptánccal hazatérését követően, 1939-től kezdve foglalkozott. Több amatőr együttest alapított és vezetett (Csokonai Együttes, Ruggyantaárugyár Együttese), majd a SZOT Művészegyüttes művészeti vezetése és a Honvéd Művészegyüttes után a Budapest Táncegyüttes vezetője (1956–71) lett. Kötelességének tartotta az eredeti néptánc bemutatását, megőrizve improvizatív jellegét, miközben a hagyomány formavilágát summázó, ebből sarjadó szuverén táncnyelv megteremtését tűzte ki célul.
Meghívott vendégek: Molnár Hajnalka és Molnár Csaba, Molnár István gyermekei; Galambos Tibor, koreográfus, a Budapest Táncegyüttes és a SZOT Művészegyüttes egykori táncosa; Török Jolán, a Budapest Táncegyüttes egykori táncosa; Ónodi Béla, a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa; Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője; a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes, valamint a XXI. Nemzetközi Legényesverseny győztesei
Muzsikál a Bazseva zenekar
